<< Főoldal \ Iskolánkról

Névadónk - Hansági FerenC

Nagyon szegény sváb-magyar családba született 1902-ben Baján. Eredeti neve Haasz volt. A család szegénysége ellenére - szülei kertészkedéssel foglalkoztak - szülővárosára, gyermek- éveire mindig szeretettel, szép szavakkal emlékezett vissza. Korán munkába kellett állnia, egy kocsmában kuglit állítgatott, de a Duna- parti horgászások, fürdések a Sugovicán feledhetetlenek maradtak számára. Hamarosan tanoncnak szegődött a bajai Rorárius cukrászdába. Felszabadult cukrászsegédként nem talált munkát Baján, ezért 18 évesen jelentkezett katonának. Ekkor került Szegedre, s rövidesen a tiszti étkezdébe osztották be cukrásznak.
Balszerencséjére vagy inkább szerencséjére gyakran kellett helyettesítenie a tiszti étkezde szakácsát, így rövidesen elsajátította a szakácsmesterség alapjait. Nemsokára már ő vezette a tiszti étkezdét. A mesterség tökéletes elsajátítása érdekében felküldték Budapestre a Hungária Szálló éttermébe, amely ekkor a főváros egyik legrangosabb vendéglátóhelye volt. Kiváló szakemberektől tanulhatott, együtt dolgozott például Bányai (Podruzsik) Bélával, tőle kapta emlékül szép dekorációval a Podruzsik-féle szakácskönyvet.

Folyamatosan továbbképezte magát mind szakmai, mind az általános műveltség terén. A négy polgárit munka mellett fejezte be Szegeden.

1927-ben nősült meg, felesége Lovászi Irén volt. Szeretetben, békességben éltek haláláig. Két lányuk született.

1945 után hivatásos katonai múltja miatt sokszor zaklatták. Kifogásolták, hogy gyakran főzött az akkori vezetőknek, nemegyszer még Horthy Miklósnak is. Valóban, kiváló szakácsként számítottak a munkájára, amikor Szeged város fontos vendégeket fogadott.

Amikor a vendéglátóiparban megindult a szervezett iskolai szakoktatás, vállalta a jövő szakembereinek képzését. Sok kiváló szakács és cukrász került ki a kezei alól. Kivételes tehetséggel áldotta meg a sors, úgy adta át tudását, hogy közben a szakma iránti rajongást is beletáplálta tanítványaiba.

Szigorú volt és következetes, ugyanakkor szerette a gyerekeket, értett a nyelvükön. Szinte élete végéig oktatott, legendássá vált tanítványai körében, akik büszkén vallották és vallják ma is Hansági Ferenc tanítványainak magukat.

Mind e közben konyhafőnök volt a szegedi Hági étteremben, a Hungária és a Tisza Szálló éttermében. 1968-ban Szegeden az elsők között kapta meg a mesterszakács címet.

A Tisza Szállóból ment nyugdíjba. Szeretett volna még tovább dolgozni, de egészségi állapota ezt nem tette lehetővé. Nyugdíjas éveiben szívesen kertészkedett, horgászott, olvasgatott. Szerette a történelmi, csillagászati könyveket, útleírásokat.

1979-ben 77 évesen halt meg. Temetésén a családján kívül sok jó barátja, ismerőse, tanítványa búcsúztatta őszinte szeretettel.

Ő már nem tudhatja, hogy azok, akik nagyra becsülték emberként, szakemberként, oktatóként, róla nevezték el iskolánkat. Bizonyos, hogy örömmel, büszkeséggel nézne azokra, akik az általa olyannyira szeretett élethivatást választották.


Az életrajzot összeállították leányai:

Balog Istvánné Hansági Irén
Nógrádi Jácintné Hansági Klára